Három héttel ezelőtt Texasból érkezett prédikátorok beszéltek a bibliai értelemben vett újjászületésről mint az Isten által felkínált örök élet - az üdvösség - elengedhetetlen feltételéről a Szent Márton utcai imaház egybegyűltjei előtt. Sokan azonban talán nem tudják, mit jelent ez, hogyan történik meg az emberrel a gyakorlatban. Varga László Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből adott rá magyarázatot:

- A hit hallás alapján keletkezik - mondta. - Ha Isten beszédét hallgatjuk, az Ő létezéséről, igazságáról jöhet létre bennünk meggyőződés. A valódi, nem „vak” hit akkor fogan meg az emberben, amikor megnyitja a szívét, és a hallottak alapján kéri Isten segítségét (10. fejezet, 13-15. vers).

Személyes életében a baptista lelkész ezt még fiatalkorában megtette. Bár névleg katolikus, de a gyakorlatban materialista családból származott, hívő barátnője szakítási szándéka miatt olvasni kezdte a tőle kapott Bibliát, és életében először komolyan imádkozott. Elmondta a közismert Miatyánkot, valamint a szíve bánatát - és ez volt az a pont, amikor számára is váratlan módon belső meggyőződés jött létre benne az addig kitalációnak tartott Isten létezéséről.

Varga László Ottó, a Szombathelyi Baptista Gyülekezet lelkésze - a személyes hitet hangsúlyozza. Fotó: Szendi Péter

Ezzel elkezdődött megtérésének folyamata - és a menyasszonyától sem kellett megválnia: idővel összeházasodtak, és mára két kamasz ifjú boldog szülei.

Varga László szerint ehhez hasonló kegyelmi pillanat mindenki életében elérkezik, akár több alkalommal is, de nem mindegy, hogy hogyan reagálunk rá.

Miután ő elfogadta a szívében érzett bizonyosságot, arra gondolt: ha Isten adta a Bibliát, mi más lehetne fontosabb vagy érdekesebb, mint azt tanulmányozni? Így aztán menyasszonyával együtt kezdtek ifjúsági csoportba járni egy budapesti evangélikus gyülekezetben, ahol a 90-es évek elején jelentős megújulás zajlott.

Később mindketten hitből megkeresztelkedtek, László pedig mérnök-tanári munkája mellett teológiára járt, és szolgálni kezdett. A szombathelyi gyülekezetet hat éve pásztorolja.

Arra a kérdésre, hogy keresztény vezetőként mit lát ma a legfontosabbnak a világban, a lelkész azt felelte:

- A legnagyobb kihívást a muszlim tömegek migrációja, a család, házasság, nemi identitás elleni támadások, valamint a jóléti társadalom hatása jelenti. Ha ezeket nem tudjuk kezelni, olyan helyzet állhat elő, amelyben pusztán a lelkiismeret szerinti cselekvés és véleménynyilvánítás, sőt a vallás szabadsága is ellehetetlenedik.

Ez ugyanakkor, mint mondta, egyberánthatja a hitüket ténylegesen, de egyelőre felekezeti keretek közt megélő keresztények táborát.

Kalcsics Ildikó

Forrás: http://vaol.hu/hirek/hit-hatarok-nelkul-az-uj-kihivasok-egyberanthatjak-a-tenyleges-keresztenyek-taborat-1779501

A szombathelyi baptista gyülekezet lelkipásztora, Varga László Ottó a feleségével és a Texasból érkezett missziós csoporttal a Szent Márton úti imaházban. Varga Judit mellett: Ruth Baggett, Ann és Rollie Rinker, valamint Terry és Sandy Beavers. Fotó: Szombathelyi Baptista Gyülekezet

Mit tegyek, hogy örök életem legyen? ­ ezt a kérdést többen is feltették Jézusnak a földi élete során. És múlt vasárnap is ez volt a téma a szombathelyi és a kőszegi baptista gyülekezet istentiszteletein, ahol magyarországi missziós úton részt vevő texasi prédikátorok vendégeskedtek. 

Az ötfős csapat tagjai három hetet töltenek önkéntesként Magyarországon, 1­1 hetes turnusokban angoltábort vezetve különböző városok baptista gyülekezeteiben. A fiatalokkal való foglalkozás mellett a hétvégi összejöveteleken is prédikálnak. Ez alkalommal az újjászületés volt a téma a két vasi közösségben.

A legfontosabb kérdés, amelyet gyerek, felnőtt feltehet ­ kezdte a 80­hoz közelítő Rollie Rinker nyugalmazott tanár, de aktív prédikátor­, hogy hogyan lehet örök életünk, üdvösségünk. Ezzel a kérdéssel fordult Jézushoz a kor ismert tanítója, Nikodémus is, aki nem értette, hogyan születhet újra az ember, mi az, hogy újjászületés.

A szombathelyi baptista gyülekezet lelkipásztora, Varga László Ottó a feleségével és a Texasból érkezett missziós csoporttal a Szent Márton úti imaházban.

Terry Beavers, aki üzleti karrierjét cserélte fel a pásztori szolgálatra, Jézus magyarázatát idézte, miszerint ami a testtől születik, az még csak test. Ahhoz, hogy új emberré legyünk ­ s így megláthassuk Isten országát ­, felülről, Istentől is meg kell születnünk.

De mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy vallásosak, erkölcsösek vagyunk? Vagy kellő mennyiségű jó cselekedetet hajtunk végre? A pásztorok szerint nem.

Az idős Rinker a Bibliából és napjainkból is hozott néhány példát erre. Magát Nikodémust, aki a törvények alapos ismerete és gondos megtartása ellenére sem értette a választ; vagy éppen a nemrégiben elhunyt Muhammad Alit, aki halála előtt állítólag azt felelte a túlvilági sorsával kapcsolatos kérdésre: talán sikerült annyi jót tennie itt a földön, hogy a mennybe kerülhessen. Mindkét pásztor kiemelte, hogy a cselekedetek önmagukban nem képesek megigazítani minket Isten előtt. Hiszen ­ idézte Rinker Pál apostol levelét az efézusiakhoz ­ kegyelemből tartattatok meg, hit által []; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék (2. fejezet, 8­9. vers).

Egy másik bibliai példában a Pált fogva tartó börtönőr tette fel hasonló kérdését (a kalodákat és láncokat felszakító erős földrengés láttán), majd a választ megkapva azonnal hitt és megkeresztelkedett. Ismét csak a mai Amerikában pedig az Üdvhadsereg egyszerű adománygyűjtője találta nekiszegezni egy egyetem, s benne a teológiai fakultás fejének: Átadta­e már a teljes életét Istennek? Behívta­e Jézust a szívébe?

Rollie Rinker, Terry Beavers és kísérőik egyaránt arra buzdították az egybegyűlteket, hogy aki ezt még nem tette meg, ne mulassza el. Ez az első lépés a felülről, Istentől való újjászületéshez, ami Jézus szerint elengedhetetlen feltétele az örök életnek.

Forrás: http://vaol.hu/szombathely/a-legfontosabb-kerdes-1776376

A napokban én is megnéztem a „Saul fia” című filmet. Nagy hatással volt rám.

A történet 1944.-ben zajlik az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban. Saul (Röhrig Géza) a Sonderkommando tagja, ahová olyanok kerültek, akik elég erősek voltak a munkára. Az ő feladatuk volt a megsemmisítésre ítélt társaikat a gázkamrába terelni, onnan a holttesteket a krematóriumba vinni, majd kitakarítani a termeket az újabb szállítmány előtt.

A főszereplő az egyik halott gyermekről azt hiszi, hogy a saját fia. Innentől kezdve az lesz a küldetése, hogy a zsidó vallási gyakorlatnak megfelelően megadja a végtisztességet a kisfiúnak. Ez a feladat pedig annyira erősen sarkallja Sault, hogy mindent ennek a célnak rendel alá: nem fél senkitől és semmitől, és nem törődik azzal sem, hogy cselekedeteivel sokszor a többi rab életét és szabadulási terveit is kockáztatja. 

Miközben néztem a filmet, sokszor éreztem azt a késztetést, hogy rákiabáljak: „Hagyd már azt a halott fiút, foglalkozz az élőkkel!” Aztán rájöttem: neki ez az új cél adott reménységet a borzalmak közepette. Ezért tudott életben maradni.

Ezt az ajándékunkat pedig Istentől kaptuk, ne is veszítsük el soha, semmilyen körülmények közepette. Mert a mondással ellentétben a remény SOHA nem hal meg, Isten Szentlelke kijelentette az igazságot a Bibliában: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet…” (1Korinthus 13:13)

Nagy szeretettel ajánlom mindenkinek Nemes Jeles László magába szippantó, elgondolkoztató filmjét.

Forrás: www.baptist.hu

Ilyen, és ehhez hasonló felkiáltásokkal találkoztam az elmúlt hónapokban, mikor kísérleti jelleggel egy-egy fiatal kezébe adtam a frissen megjelent új magyarázatos Bibliát.

„Elmegy a kedvem.” „Nem értem.” „Nem találom.”  Hangoztak korábban a leggyakoribb indokok a Biblia olvasásával kapcsolatban.

Ezeket igyekezett orvosolni két újságíró-teológus, Philip Yancey és szerzőtársa, Tim Stafford, akik egy színes bibliaolvasó programot állítottak össze, ami magyarul is megjelenhetett a Harmat Kiadó és a Veritas Kiadó gondozásában.

A céljuk az volt, hogy kedvet csináljanak a Szentírás rendszeres olvasásához, és áthidalják a kulturális szakadékot a mai olvasók és a Biblia évezredekkel ezelőtt íródott könyvei között.

A fiatalok többségének a különböző vezérfonalak tetszettek meg. Egy lány például azonnal abba a kéthetes programba fogott, aminek a címe: „nők a Bibliában”; egy érdeklődő, Istenben még nem hívő barátommal pedig a „Két héten át arról, mit jelent kereszténnyé válni” sorozatot kezdtük el olvasni, és nagyon izgalmas beszélgetéseink voltak, miközben Istenhez is közeledtünk.

Kiváló ajándék ötlet, bátran ajánlom mindenkinek!

Olvass bele a magyarázatos Bibliába: www.magyarazatosbiblia.hu

Forrás: www.baptist.hu

Valaki azt mondta, hogy Isten nagyon szereti az átlagembereket, mert belőlük teremtett a legtöbbet! Mi valamennyien átlagemberek vagyunk! A pünkösd üzenete, hogy a Szentlélek különlegessé tudja tenni az átlagembereket!

A pünkösdi események egyik kiemelt szereplője Péter, aki édesapja vállalkozását vitte tovább. Kemény munkája volt. Halászott tűző napsütésben, viharos hullámok között és a sötét éjszakában is. Vagy fogott valamit, vagy nem. A siker nem volt garantálva. Átélte a kudarcokat és a jobb napokat, mint minden átlagember.

Jézussal való találkozása előtt monoton és szürke volt az élete, de egyszer jött a változás! Megtért és Jézus követője lett! Pünkösdkor a prédikációja óriási erővel szólalt meg. Átlagemberként indult, de a Szentlélek különlegessé tette. Kedves olvasó, te is ezen a folyamaton mész végig! 

Jézus ezt tanította: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” (Jn 14,15–17)

A Szentlélek nem mindenkiben van jelen. A világ nem kaphatja, csak azok az emberek, akik megtérnek Jézus Krisztushoz, és így új emberré válnak! Már nem átlagemberek, hanem Isten gyermekei. Péter a pünkösdi prédikációjában erről beszél: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38) Sokan teszik fel ezt a kérdést: Miből kell megtérni, mi a bűn?

Alapvető bűn az, hogy valaki még nem adta át az életét Jézusnak! Ennél nagyobb bűnt nem tud valaki elkövetni, mint azt, hogy ebben az állapotban marad. Persze az is bűn, ha Isten kér valamit, és nem teszszük, vagy fordítva, Isten megtilt valamit, és megtesszük. Ezekből is meg kell térni. Jézus ígérete ma is aktuális. Kiárasztja Lelkét, hogy a szürke életből színes és izgalmas, szolgáló élet legyen. Meg lehet térni és megkapni a Szentlélek ajándékát! Az átlagemberek különleges emberekké válnak, mert a Szentlélek rajtuk keresztül olyan dolgokat tesz, amelyekre nem lennének képesek.

A Lélek ajándékai a karizmák, működésük nem más, mint a Szentlélek munkája bennünk és rajtunk keresztül. Ezek az ajándékok nem szűntek meg, sőt kérhetjük, igényelhetjük őket! Akik kapják a Lélek ajándékát, azoknak engedni kell, hadd működjön! Ebben a démonizált világban legalább annyira szükség van a Lélek ajándékaira, mint az egyház korai szakaszában. A győzelmes egyház és a győzelmes hívő ember a Lélek erejével szolgál!

A világba beleolvadó egyház és a Szentlélek munkáját elutasító ember pedig a saját erejéből próbál jó dolgokat tenni. Óriási a különbség! Mindenki eldöntheti, hogy szürke, erőlködő életet akar élni, vagy Jézus Krisztus által Szentlélekkel teljes, izgalmas életet. Pünkösd ma is valóságos!
Imádkoztál már azért, hogy Isten tisztítsa meg az életedet, és töltsön be teljesen Lelkével?
Tedd ezt meg még ma!

Forrás: www.baptist.hu

Hálás vagyok, hogy húsvét után élhetek. Egészen más úgy olvasni, hallani a nagypénteki eseményekről, hogy tudom, hogy nem az a történet vége. Nem azért, mert jobban szeretem az olyan történeteket, ahol boldog a befejezés. Ennél sokkal többről van szó.

Két mérhetetlen jelenséget ünneplünk nagypéntek és húsvét napjaiban. Ami ekkor történt, az a Biblia közepe. Erre a középpontra mutat az egész Ószövetség, és az evangéliumok után szereplő újszövetségi könyvek mind. Ez az emberi történelem közepe is. Nem történt soha semmi az ember története során, ami ennél jelentősebb. Ez a középpont azonban csak távolról nézve egy. Ha közel megyünk, részletekben gazdagabb lesz, amit látunk. Látjuk, hogy Krisztus meghalt, és újra él! Látjuk, hogy mindkettő szükséges és elengedhetetlen volt Isten megváltó terve megvalósulásához. Micsoda kegyelem, ha azt is látjuk, hogy mindkettő velünk is meg kell, hogy történjen úgy, ahogy Pál apostol azt a Rómaiakhoz írt levél 6. részében írja: „Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.” (Róm 6,5).

Krisztus halála és feltámadása elválaszthatatlanok. Miért fontos ezt bizonygatni? Mit adhat hitünknek, ha ezzel tisztában vagyunk? Nagyon sokat. Akinek csak Jézus halála egyedül a jelentőségteljes, annak számára Jézus mártír, méghozzá olyan, aki miatta került a keresztre. De ez nem elég. Sok vértanú halt meg már addigra is a saját meggyőződése miatt. Jézus nem csak mártírunk, hanem megváltó Urunk is akart lenni. Ehhez meg kellett halnia és fel kellett támadnia. Pál apostol is jól tudta, hogy ha Krisztus nem támadt volna fel, üres, hiábavaló lenne a hitünk (1Kor 15,19). De a másik oldalon is lehet buktató. Aki számára a feltámadás az, ami igazán fontos, ami elhomályosít mindent, jó, ha reálisan látja, hogy mi kellet ehhez. Micsoda szenvedésen ment keresztül Jézus, mielőtt feltámadt!

Az, hogy Jézus feltámadt, minden másnál jobb okot ad a reményre. Azzal, hogy legyőzetett a halál, egy új fejezete kezdődött az emberi történelemnek. Ha Jézus valóban feltámadt a halálból, akkor mindannyiunk számára lehet remény. Ő áttört olyan korlátokat ezzel, ami által mi is eljuthatunk valami újhoz és csodálatoshoz. A feltámadás bebizonyítja, hogy Isten az életnek ott is tud reményt adni, ahol semmi más nem tud. És ez a remény nem egy minden alapot nélkülöző vallásos érzés csupán. Ez a legreálisabb, legmegalapozottabb minden remény közül. Ugyanis senki nem ment olyan messzire a szeretetben azzal, hogy meghalt másokért, és senki nem tudott ilyen nagy győzelmet aratni azzal, hogy feltámadt a halálból.

Az emmausi tanítványok lassan végre felismerik, ki az, aki csatlakozott hozzájuk. Mikor már eltűnt a szemük elől, akkor értették meg, ki is az, aki velük volt. De itt már bizonyos idő eltelt a feltámadás óta. Ha visszamegyünk kicsit, látjuk, hogy maga a feltámadás is ilyen. Segít megérteni, hogy az aki velünk volt, és velünk van, kicsoda. Krisztus feltámadása mutatja meg nekünk az ő igazi identitását, az isteni voltát. A feltámadás árulja el számunkra, hogy ki is az, aki meghalt értünk. Világossá teszi, hogy nem más halt meg ott, mint a testet öltött Isten.

Ha életedben most a szenvedésé a főszerep, engedd, hogy a feltámadás megtöltsön reménnyel: van aki mindezeknél erősebb, van aki efelett is győzni tud! Ha pedig élettelenné, fásulttá vált a hited, nincs más hátra: halj meg Jézussal a bűnnek, hogy vele együtt feltámadhass új életre!

Forrás: www.baptist.hu

Dehir - Erőnk Forrása 2014-07-10

Az Úr Jézus Krisztus szenvedése, halála és feltámadása után 50 nappal ünnepli a keresztyénség Pünkösdöt, a Szentlélek kitöltetésének és az első Újszövetségi gyülekezet megalakulásának az ünnepét.

Olyan titokzatos ünnepe ez a keresztyénségnek, amit a ma embere alig ismer. A tanítványok sem tudták azt, hogy mi is jön el, mire is várakoznak ők ott, annak a Jeruzsálemi háznak az emeleti termében. De addig is olvasták az Ószövetségi Szent Írásokat, kutatták azokban a próféciákat erre az időre vonatkozóan és imádkoztak. Ilyen próféciák szóltak erről a napról:

„Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. ...A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az ÚR ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az ÚR.” (Jóel 3,1 és 3,4-5)

Azok az emberek majd’ 2000 évvel ezelőtt tudták, hogy aktuálisan nekik szól, rájuk vonatkozik ez a prófécia. Csak még azt nem értették, hogyan teljesedik be rajtuk.

Ma már tudhatjuk, hogyan teljesedett be ez a tanítványokon: Isten Szentlelke rájuk áradt és betöltötte őket. Isten fenséges dolgairól beszéltek azoknak az embereknek, akik akkor Jeruzsálemben voltak – azon az izraelita aratási ünnepen -, és akik mind a saját nyelvükön értették az apostolokat! A názáreti Jézust akkor háromezren fogadták el Messiásnak, önmagukat pedig bűnös és elveszett emberekként látták! Ilyen volt az első Pünkösd.

És ma? Ma csak megemlékezünk Isten Szentlelkének a kitöltetésére? Avagy, ma is élő, eleven valóság Isten Szentlelkének munkája az életünkben? Valaki által cselekszik itt közöttünk – bennünk Isten?! Milyen jó, amikor ennek valósága van az életünkben, amikor látjuk azt, hogy kicsoda Jézus, és hogyan áldozta fel önmagát a mi bűneinkért! De nemcsak ezt látjuk, hanem azt is, hogy Őbenne megbocsátott nekünk Isten, és örök élettel ajándékozott meg!

Legyen helyünk Isten megváltott népe között, és éljünk Istenünk örömére!

Áldott pünkösdi ünnepet kívánok!

Forrás: www.baptist.hu

Egyre gyakrabban találkozhatunk olyan magukat keresztyénnek valló emberekkel, akik zavarba jönnek, ha megkérdezik tőlük, minek az ünnepe áldozócsütörtök. Az ősegyház ezt a napot úgy nevezte: ascensio Domini (az Úr felemeltetése), német nyelven: Himmelfahrt (mennybemenetel), angol nyelven: Holy Thursday (szent csütörtök), amely elnevezésekből valamelyest lehet következtetni arra, hogy mi is történt egykor azon a napon. A magyar „áldozócsütörtök” elnevezés viszont semmit nem árul el – éppúgy, mint például a húsvét – arról a hívő keresztyének számára olyan fontos és hiterősítő, biztató eseményről, ami egykor azon a napon történt, amikor  Krisztus 40 nappal feltámadása után felemeltetett a mennybe. (Az áldozócsütörtök elnevezés a középkori magyar római katolikus egyházban terjedt el, mint a húsvét utáni szentáldozás utolsó napjának a neve.)

De hát mi is történt azon a napon, ami miatt a hitvalló keresztyénség fontosnak tartotta és tartja ma is e napnak ünneplését?
Először is, az a nap az ószövetségi próféciák beteljesülése volt.

Az Újszövetség szerint amikor a feltámadott Krisztus tanítványai szeme láttára felemeltetett a mennybe, ószövetségi prófécia teljesedett be: Zsolt. 68,19. Zsolt 110,1-2.  Isten a megváltást tökéletesen befejező, megfeszített és feltámadott Krisztust felemelte a dicsőségbe. Minden úgy történt, ahogy azt Isten a Messiásról előre kijelentette prófétái által. Mert Isten nem improvizál, nem „ígérget”, hanem itt a földön is mindennek az Ő megváltó terve szerint kell történnie. Ezért mi is még be nem teljesedett ígéreteinek beteljesülésére biztosan számíthatunk. 

Jézus dicsőségbe öltözve vonult be a mennybe

Míg karácsonykor ártatlan kisdedként érkezett a földre, akinek többször is menekülnie kellett, akit lehetett elárulni, kigúnyolni, megkorbácsolni és megfeszíteni, addig feltámadása után minden megváltozott. A feltámadás hajnalán lehulltak testéről a halál kötelei, majd 40 nap múlva tanítványai szeme láttára felemeltetett a mennybe. Előtte tanítványaitól elbúcsúzott, elmondta nekik, hogy hova megy.

Mennyei, dicsőséges bevonulását emberi szem nem láthatta, de hogy mi történt akkor, a számunkra ma még láthatatlan világban, a Szentlélek tudtunkra adta az efézusbeliekhez írt levélben: „Felment a magasságba, (hadi) foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.” (Ef. 4,8) Lásd még: Kolossé 2,15. A Szentlélek tehát azt jelentette ki, hogy Jézus mint hadvezér az ellenség legyőzése után angyali seregek szeme láttára bevonult a mennybe. Ugyanakkor hadifogolyként vonuló démonok hada jelezte Jézus kozmikus győzelmét a Sátán és hadai felett.

De Jézus ezen a diadalúton mást is vitt magában, s ez győzelmének legértékesebb része volt. Vitte magában a választottak, a megváltottak sokaságát: „(Minket...) együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, a Krisztusban” (Ef. 2,6). A Jézus mennybemenetele napján tehát velünk – akik még akkor nem is éltünk - történt valami csodálatos dolog, ami ma még hitünknek drága kincse, vitt bennünket is a mennybe.

Joachim Suchhart: Himmelfahrt Christi

Hova ment Jézus?

Sokan kérdezik, tulajdonképpen hova ment Jézus. Valahova az űrbe? Átváltozott valamiféle energiává? Megfoghatatlan, láthatatlan, anyag nélküli istenséggé változott volna? Milyen jó, hogy a Szentlélek a Bibliában egyértelmű és világos választ ad erre a kérdésre is, amikor azt mondja: „Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, akképen jön el, amiképen láttátok őt felmenni a mennybe.” (Acs 1,11) A válasz tehát világos, Jézus a mennybe ment. A Biblia szerint a menny az a hely, ahol Krisztus feltámadott testben „ül az Atya jobbján”. Ma is ott van, és onnan jön el majd ítélni élők és holtak felett. A menny tehát olyan hely, ahova Jézus elment, hogy helyet (toposz) készítsen övéinek. A Krisztusban hívők tehát hiszik-tudják, hogy hova mennek a biológiai halál, illetve a test feltámadása után. Nem a levegőben lebegnek, nem a felhőkről figyelik a földet, hanem oda mennek, ahol Krisztus van, aki helyet készített nekik! Jézus mennybemenetele ezt a boldogító hitet is erősíti bennünk.

Szokták kérdezni, hogy ha Jézus test szerint a mennyben van, hogyan értsük azt, hogy velünk marad a világ végezetéig? A Heidelbergi Káté így válaszol erre a kérdésre: „Krisztus valóságos ember és valóságos Isten. Emberi természete szerint nincs többé e földön, de istenségére, fenségére, kegyelmére és Lelkére nézve soha nem távozik el tőlünk.” (HK 47.) A Biblia sehol nem igazolja azt az elképzelést, hogy Jézus, mennybemenetele után, akár valamilyen élettelen anyagban, akár élő hívőkben, vagy éppen egy szent emberben, esetleg valamilyen ún. szentségben, testi alakban jelen lenne! A testet öltött, mennyei Krisztussal mi csak a Szentlélek által munkált hit által lehetünk kapcsolatban.

 Mit csinál Jézus a mennyben?

Megérkezése után tíz nappal elküldte a Szentlelket, ahogy azt megígérte búcsúbeszédében. A Szentlélek volt azoknak a gazdag ajándékoknak forrása, akin keresztül „ajándékot adott az embereknek”, az egyháznak, Amikor Krisztus az Atya jobbjára ült, megkezdte kozmikus uralkodását, míg ellenségei lábai alá nem vettetnek (Zsoltárok 110, 1-2). Ezt az uralkodást már senki nem tudja megakadályozni, késleltetni, meghiúsítani. Amikor uralkodásának ez a mennyei szakasza letelik, visszajön majd ítélni élőket és holtakat.

Krisztus mennybemenetelének hiterősítő üzenete van a földön küzdő egyház számára is. Sok bibliai ige erősíti azt az üzenetet, hogy az egyház Ura mint mennyei Főpap közbenjár az övéiért: Zsid 4,15.  Hisz a földön küzdő egyház népét sokféle erőtlenség, kísértés és bűn gyengíti, ezért szükségünk van arra, hogy a mennyei Főpap Krisztus szüntelen közbenjárjon érettünk, mert lehetetlen, hogy azok közül, akiket Ő kiválasztott az üdvösségre, egy is elvesszen.

Ugyanakkor mint Király kormányozza a világtörténelem eseményeit, és védelmezi, vezeti az Ő népét, amely itt a földön ezer veszély között vándorol. Kálvin így ír erről: „Ez volt a legfenségesebb győzelmi bevonulás, melyet Isten készített, amikor Krisztus, legyőzve a bűnt, legyőzve a halált, a Sátánt megfutamítva, megdicsőülve az egekbe emeltetett, hogy az Ő egyházát, mint egy dicsőséggel megkoronázott Király kormányozza.” Ennek a kormányzásnak célja az ő népének, az egyháznak a mennyei dicsőségbe juttatása.

Áldozócsütörtökön tehát az egyház dicsőséges jövőjét ünnepli!

 
Dr. Sípos Ete Álmos

Forrás: www.baptist.hu

20 éve a pályán, 30 lemezzel a háta mögött, 40 évesen.
Ezt a hármas jubileumot ünnepli ezzel a CD-vel a népszerű előadó.

Hallgass bele a lemezbe a képre kattintva!

Pontosan mit ünneplünk húsvétkor?

Először és legfőképp Krisztust ünnepeljük. Neki akarunk kedveskedni vele. Azért, amit nagypénteken tett, azután azért, amit húsvét napján tett vele a Mennyei Atya! Nagypénteken Jézus dicsőítette meg az Atyát azzal, hogy engedelmes volt neki, húsvét hajnalán az Örökkévaló dicsőítette meg a Fiú Istent azzal, hogy feltámasztotta őt a halálból. Először is ezért ünnepeljük meg az Isten ünnepét, az Isten örömére. Tisztelegjünk hát Jézus Krisztus előtt! Azután mi megváltottak megünnepeljük a húsvétot magunk miatt is, mert Jézus nagypénteken személyesen minket is kiszabadított a halálból, és a feltámadása révén alapot adott a hitünknek a saját feltámadásunkra nézve. Örömmel ünnepeljük közös megmenekülésünket!

Lehet-e akadálya, hogy így ünnepeljük Jézust?

Akadályként leginkább a hitetlenség lehet bennünk. Jézus halála a legszélesebb nyilvánosság előtt megy végbe, ezzel szemben magának a feltámadás eseményének, a feltámadás pillanatainak nincs egyetlen tanúja sem. Az egyetlen, amit emberileg látni lehet: az üres sír. Maga a feltámadás olyan isteni titok tehát, mint a világ teremtése. A feltámadás ténye nem tapasztalati valóság, hanem az asszonyokhoz szóló angyal igehirdetésének tartalma, amely Jézus ígéretére hivatkozik, és ezt pecsételi meg. Látni csak az üres sírt lehet, ahol feküdt a Feltámadott.

Tenni pedig csak azt lehet, hogy a mennyei szózatot meghallott ember hisz. A hit pedig nem maradhat tétlen: az asszonyoknak el kell indulniuk és tovább kell adniuk az angyal szavait. El is indulnak az engedelmesség útján: eközben lép eléjük a feltámadott Úr, és megismétli az angyal felszólítását: „Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.”

Milyen áldásokat hozott nekünk Jézus feltámadása?

1. A feltámadás (feltámasztás!) mutatja, hogy Krisztus megváltói munkáját Isten elfogadta. Biztosak lehetünk, hogy elfogadta Krisztus helyettesítő halálát, mivel feltámasztotta őt a halálból.

2. A feltámadás megerősíti Urunk istenségét. Pál azt mondja a Róm 1,4-ben: „a Szentlélek szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult.”

3. Feltámadása folytán Krisztus főpapunk lett, aki Isten jelenlétében van (Zsid 9,24). Esedezik értünk (Róm 8,34), ő az uralkodónk a mennyei birodalomban (Ef 1,20–22), a közbenjárónk (1Tim 2,5) és szószólónk vagy ügyvédünk (1Jn 2,1).

4. A feltámadás Isten nagy hatalmát mutatja a számunkra biztosított megváltásban. Biztosak lehetünk abban, hogy megadja a szükséges erőt arra, hogy hatékonyan éljünk és szolgáljuk őt.

5. A feltámadás a garanciánk arra, hogy aki Krisztusban hal meg, az fel fog támadni a halálból (Jn 5,28; 6,40; Róm 8,11; 1Kor 15,20–23; 1Thessz 4,14). A húsvét teljesen új megvilágításba helyezi Jézus életét. Az, hogy megölték Jézust, mondja egy amerikai teológus, olyan, mintha egy pitypangot azzal akarna valaki megsemmisíteni, hogy ráfúj. De ekkor csupán pont azt teszi, ami e kis növény számára az életet jelenti: szétszórja magjait a világba.

A húsvétról azért hallunk ma, mert ennek ígérethírét megőrizték és tovább adták az asszonyok, a tanítványok és mindenki, aki csak hitt Jézusban. A magokat szétszórták, és újabb hívő élet csírázott ki belőlük! Tegyünk így! „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (Ef 5,14) És ha felébredünk és felragyog számunkra is Krisztus, vigyük örömmel a jó hírt szerte a világba! Ő feltámadt! Ő valóban él!

Forrás: www.baptist.hu

Cseri Kálmán: Emberek a kereszt körül
Harmat Kiadó (2013)

Jézus Krisztus szenvedésével és halálával kapcsolatos események öt helyszínen zajlottak. Utolsó vacsora egy jó barát házában, Jézus lelki tusája a Gecsemáné-kertben, a vallási per Kajafás előtt, a politikai per Pilátus előtt, keresztre feszítés a Golgotán. Eközben nagyon sokféle ember forgolódott körülötte. A Biblia egész arcképcsarnokot rajzol elénk.

Bővebben: www.szolgatars.hu

Megjelenés: 2014. március 18.

Nick Vujicic: Nyitott lélekkel

Kiadó: Studium Plusz Kiadó
Terjedelem: 240 oldal
Ár: 3199 Ft

Nick Vujicic pontosan tudja, hogy nincs annál nagyobb áldás, mint ha valaki tudja, útján Isten kíséri, és tervei vannak vele. Ez akkor is reményt ad, ha már minden kilátástalannak tűnik. Nick karok és lábak nélkül született, átélte a kétségbeesés pokoli kínjait. Hitéből erőt merítve azonban legyőzte a zordon körülményeket, és túllendült fizikai korlátain. Megértette a szeretet teljességét, Isten végtelen erejét, mellyel minden egyes ember útját figyelemmel kíséri.
Nick most azt akarja, Te is tapasztald meg a mindenható remény és szeretet erejét, találd meg hétköznapjaidban forrását és merítkezz meg benne. Ötven inspiráló példázata, rengeteg fájdalom árán szerzett bölcsessége a tanúbizonysága Isten hatalmának. A történetek Téged is segítenek, hogy erőt meríts belőlük, és arcod az Úr felé fordítsd. Ha küzdesz a hiteddel, a kapcsolataiddal, a munkáddal, ha eluralt a félelem, ha megromlott az egészséged, ha nem tudod értékelni magad, nem találod az egyensúlyt vagy kétségek gyötörnek, Nick áhítattal teli bátorítása és pozitív szemlélete biztosan lelket önt beléd. Segít, hogy belásd: Te is képes vagy változtatni az életeden, Te is végtelen vagy, mert Isten az!

„Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,
Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!”
(Ef 3:20–21)

Kattints ide! ;-)

Új szívről és új lélekről szólt az Ige. Ezekiel 36:26-ban.

A.